3. - #Idea

                                                                   Barbara Harvey 

Teljesen lesokkoltam a magas alak láttán.Nem hiszem el.Jézusom.Emlékszik rám! És itt van! Előttem! Csak meredtem rá, ő pedig rám.
Ugyanolyan zöld a szeme.A haja pedig már nem annyira göndör.De határozottan jobban néz ki.Meg se tudtam szólalni.

-Barbie? - szólalt meg kissé rekedtes hangján.

Csak bólintani tudtam, egy szó se jött ki a torkomon.

-Néma lettél? - felelte kissé fura hangon.

-Nem! Te viszont mit keresel itt? - végre nyögtem valamit.

-Nem látogathatom meg a régi barátomat? - kérdezte kissé rekedtes hangon.

-Ó, most már emlékszel rám?

-Én..csak..

-Nem kell a mentegetőzés.Az nem a te területed - motyogtam majd beljebb léptem.

-Tudom.Bejöhetek ?

-Minek? - kérdeztem miközben kezeimet összefontam mellkasom előtt.

-Mert..miért ne?

-Harry, ne várd, hogy a nyakadba ugorjak.Haragszok - próbáltam minél komolyabban nézni rá.

-Jó, tudom.De engedj be.Nem akarom, hogy a média elkezdjen kavarni - próbált beljebb furakodni.

-A média? Itt is a médiával foglalkozol? - szépen kiszedett szemöldökeim az egekbe szöktek.

-Nem úgy értettem na - úgy éreztem,hogy a témát le akarja zárni, szóval hagytam rá és inkább becsuktam az ajtót.

-Nos, hát ha így befurakodtál akkor foglalj helyet a nappaliban - intettem az említett szoba felé majd útnak indult és helyet foglalt az egyik kanapén.

-Szóval? - ültem le vele szembe.

-Szóval? - kérdezte zavarodottan.

-Azt hittem mesélni fogsz arról, hogy eszed az életet nagy kanállal - mosolyogtam rá erőltetten.

-Ne legyél már ilyen mogorva - hallottam meg anya hangját a lépcsőről majd leült Harry mellé a kanapéra.

-Grace, más lettél - vetett egy vigyort Harry édesanyámra.Ójaj, most megy a nyali neki.

-Te sokkal másabb lettél Harry! Nőttél, és woah, teljesen kicseréltek - sápadt el anyám.

-Szét ne folyjál - motyogtam mire mindketten szúrósan néztek rám.

-Na, mesélj mi volt veled - derült mosolyra anyu arca és Harryre szegezte figyelmét.

Lehet, hogy sok kis tini visongva rohangálna itt örömében, hogy " Úristen Harry Styles a kanapénkon ül ! " de én nem fogok így viselkedni.Ezt se anya se Harry nem várhatja el tőlem.
Tudja Ő nagysága is, hogy miért viselkedek úgy ahogy.Engem még mindig bánt, hogy így félredobott, mint egy megunt játékot.

Harry teljesen behálózza anyámat.Csak úgy issza a szavait.Engem egyáltalán nem érdekel, hogy nagyképűsködik.Neki bejött az élet, tudja mindenki és pont.
Arra lettem figyelmes, hogy anya egy tál sütivel és narancslével tér vissza, bongyi pedig mézesmázasan mosolyog rá.

-Na, most mesélj te - szegezte zöld szemeit rám.

-Ugyan úgy élek most, mint ezelőtt - hadartam el a szavakat határozottan.

-Igen?

-Igen.

-Hát én nem így hallottam - ravaszkásan elmosolyodik - Tudom, hogy van egy YouTube csatornád a kis videóiddal.Miért titkolod előlem?

-Nem titkolom csak..csak nem akartam, hogy tudj róla.Ennyi az egész - zavarodottságomban elkezdtem piszkálni a hajam végét.

-Akkor magatokra hagylak titeket - mondta anya majd sóhajtva felsétált az emeletre.

-Figyelj Barbie, sajnálom a Twitteres izét, én csak.. - nyögte.

-Mindegy, már nem lényeg - sóhajtottam majd ránéztem.

-Nagyon hosszú lett a hajad, és a hangod is furább - motyogta.

-Harry, eddig is ilyen magas volt a hangom, a hajamat pedig megnövesztettem - eresztettem egy kis mosolyt felé.

-Öhh, tudod mit! Van egy ötletem - hirtelen felállása kicsit megrémisztett.

Vajon mire gondolhat? Remélem nem akar valamibe belekeverni..

2. - #HotChocolate #Morning #TalkTalkTalk

                                        Barbara Harvey 



A mai napom is szokásosan kezdődött.Felkeltem, lementem egy kakaót csinálni magamnak majd rendbe raktam a külsőm és neki ültem egy újabb videónak.Nagyon szeretek videózni.
A szüleim szerint néha túlzás, hogy annyiszor próbálkozok néha egy-egy videót felvenni, de mindig jót akarok a kezeimből kiadni.Egy félkész videó milyen lenne már? Fura.Szerintem is.
A nézőim pedig megérdemlik, a teljes, kerek videókat.

-És ezt a pólót pedig.. - épp kezdtem volna bele a mondandómba amikor anya benyitott.Zavartan ránéztem ő pedig leült az ágyamra.

-Kapcsold azt ki pár percre - kellemetlenül érezve mutogatott a kamerámra.

A kezemben lévő gyapjú pólót a székemre hajítottam és kinyomtam a kütyürét.

-Mi olyan fontos? - vetettem anyura egy kissé dühös pillantást.

-Anne mondta, hogy Harry haza jön pár napra - mosolygott.

-Én pedig tojok rá magasról, engem már nem érdekel Harry - kezeimet összefontam a mellkasom előtt.

-Sztár lett, nem kéne így viselkedned - nézett rám komoly tekintettel.

-Pont ez az.Nem fogok neki nyalni, már elnézést a kifejezésért.Azt megoldja helyettem több millió tinilányka.

-Barbie, ne csináld.Biztos emlékszik még rád.

-És mi van ha nem? Mi van ha örökre elfelejtett?Emlékszel mennyire kiakadtam amikor unfollowolt Twitteren meg minden? - savanykás tekintettel ültem le anyu mellé.

-Lehet, hogy azóta átgondolta a dolgokat - simogatta meg a vállaimat anya.

-Biztos, hogy nem - pattantam fel és az ablakomhoz sétáltam. - Már semmi nem lesz olyan mint régen.

-Hát nem, de még jóba lehettek - éreztem, hogy mosolyog.

-Légyszíves menj most ki, egyedül szeretnék lenni és beakarom fejezni a videót - motyogtam majd előző helyzetembe helyezkedtem vissza.

Sóhajtott majd elhagyta a szobámat én pedig folytattam a tevékenységemet.


                                                                     ° 2 nap múlva °


Éppen a szokásos takarítást végezzük anyuval.Szeretek takarítani, lefoglal és legalább nem agyalok 0-24-ben.Már nem mintha olyan nagy problémáim lennének, csak egyszerűen a Harrys téma még 2 év után se hagy nyugodni.Úgy érzem, hogy most már tényleg le kéne akadnom erről a témáról.
Hirtelen egy kezet érzek az egyik vállamon, ijedten fordulok meg és a fülhallgatókat kikapom a füleimből.

-Barbie, valaki csönget, szaladj le légyszi és nézd meg ki az - szól rám anyu.

-Megyek - motyogom és lesietek az emeletről majd zavart ábrázattal rácsapok a kilincsre és kitárom magam előtt az ajtót.

Nem hiszem el, hogy került ide?! És mikor?! Úristen!

1. - #Throwback

                                                                      Barbara Harvey 

Harry Styles.One Direction.
Ha ezt a két nevet meghallom egyből görcsbe rándul a gyomrom.
5 idétlen fiatal pattogó srácból álló csapat.Ennyi az egész.
Sose értettem, hogy a kis 11-12 éves lánykák mit esznek rajtuk.Vagy éppen mit akarnak levenni róluk. - lol, eléggé vicces dolog ám ilyeneket olvasni. -
Hogy miért mondok ilyen csúnyaságokat róluk? Azért mert az a "szép" göndör hajú, a zöld szemeivel az X-Factor miatt faképnél hagyta az állítólagos legjobb barátját.
Az egész úgy kezdődött, hogy..

- Vissza emlékezés -

Szokásosan a hétvégi sétánkat, vagy kiruccanásunkat tervezzük Harryvel.Ez nálunk átlagos dolog.Általában elmegyünk moziba, sétálni a legközelebbi parkba, vagy akár biciklizni a tó köré.
De ma olyan más.Hallgatag és mindenre csak bólogat.Ez nem vall rá.Sose volt ilyen.Mindig ő hozott fel valami elfoglaltságot.Néha-néha rápillantottam, hogy egyáltalán hallja-e mit mondok neki, de csak az ablakon meredt kifele.Nem bírom, nem hiszem el.

-Harry, minden oké? - törtem meg a csendet majd kiegyenesedtem és teljes figyelmemet rá fordítottam.

-P-Persze, minden oké - fordult felém és zavartan dadogott.

-Bongyi, látom, hogy nem oké valami.Mondjad, mi történt? - elhelyezkedtem vele szemben a puha szivacs szerű anyagra.Mindig is szerettünk itt ülni az ablak előtt.

-Nem akarom elmondani - takarta el az arcát.

Ez meghülyült? Úgy viselkedik mint egy szégyenlős kislány.Megfogtam a csuklóit és elhúztam a kezeit az arca elől és bíztatóan rámosolyogtam.

-Mondjad - válaszul csak azt kaptam, hogy smaragdzöld szemeivel meredt rám.

-Harry, nem kérlek többször, légyszíves nyögd ki - motyogtam és elengedtem kezeit.

Nagyot sóhajtott majd végre beszédre nyitotta a száját.

-Én..én..jelentkeztem az X-Factorba - mosoly és szomorúság látszott az arcán.Az enyémen pedig a totális meglepődés.Tudtam, hogy semmi nem lesz ugyanolyan ha esetleg nagyobb sikereket ér majd el.Én maradok Holmes Chapelben ő meg majd éli világát.

-De..Harry, ez jó - rávigyorogtam és megöleltem.Kezeit átkarolta a hátam mögött és magához szorított.

-Istenem olyan dilis vagy! Azt hittem valami baj történt - megcsíptem a gödröcskéit.

-Aú! - nyúlt a fájó helyre - Csak nem tudtam mit fogsz rá reagálni - motyogta.

Elhajoltam tőle, hogy lássam.

-És mikor lesz a meghallgatás? - kérdeztem és pár tincset eltűntettem az arcomból.

-Szombaton - sóhajtott.

-Ó..akkor ezért nem mondtál semmit se a programokra.. - hajtottam le a fejemet és a bolyhos zoknimat kezdtem el piszkálni.

-Ne haragudj, csak ezen agyaltam - nyögte.

-Én meg annyira beleéltem magam ! - fakadtam ki - Te meg nem mondtál semmit se.Az elején megmondhattad volna, hogy ne éljem bele magam és ne tervezzek semmit mert te elmész a meghallgatásra ! - emeltem rá tekintetem és próbáltam nem annyira dühösnek látszani.

-Barbie, nyugodj meg.Sajnálom, hogy nem szóltam, hülye vagyok tudom, de ez új..nem akarom elszúrni - bocsánatkérően megrántotta vállát és rámnézett.

Nyugodtabban fújtam ki a levegőt.

-Oké, ne haragudj...



És igen. A félve várt pillanat elérkezett. Harry és én azon a héten alig beszéltünk. Ő éjjel nappal gyakorolta a dalt amit előadott én pedig elvoltam a lányos dolgaimmal.Amit ketten csináltunk volna azt pedig egyedül hajtottam végre.Szomorú voltam.Örülnöm kellett volna Harry örömének, de nem tudtam.Értettem, hogy neki ez fontos, de ezért elhanyagolni engem.Kissé bántott a tény, hogy már most ezt csinálja, és később mit csinált volna.
Szóval vissza a tárgyhoz.Harry elment a meghallgatásra a családjaival és a barátaival.Engem hívott, de nem mehettem, vagyis inkább nem tudtam menni.Épp családi program volt amit soha, de soha nem hagyhattam ki.Nyomós ok meg volt.Meg amúgy is, az az ő napja volt, nem az enyém.
Este a családommal visszanéztük ahogy szerepelt és aranyos volt, örültem, hogy tovább jutott.De egyből elfogott az az érzés, hogy minden meg fog változni.Ahogy teltek a napok, hetek csak pár üzenetet kaptam tőle, hogy minden oké és elég sok emberrel jóba lett.Majd jött a tábor.Ahol kiderült, hogy nem mehet tovább, de 4 sráccal összerakták őt és így mehetnek együtt az élő Showba.És innentől nem volt megállás nekik.Ami annyit jelentett kb, hogy Harry számára szinte megszűntem.Alig küldtünk egymásnak üzenetet majd egyszerűen unfollowolt Twitteren és semmire nem válaszolt.Ekkor telt be a pohár.Felfüggesztettem magam Twitterről, Facebookról és egyéb másról ahol Harryvel ismerősök voltunk.Pár hónapig semmilyen közösségi oldalra nem néztem fel csak a híreket és YouTube-ot figyeltem.Bőven megtudtam mindent.Majd szépen sorjában újra regisztráltam az előbb elhangzott oldalakra.Az elmúlt 2 évben pedig beszereztem egy kamerát és próbáltam én is nagy YouTube-on videós emberke lenni.Több kevesebb sikerrel.Jelenleg elég sok pozitív dolgot kapok és van 500.000 feliratkozóm.Nagy szó, de szeretem őket amiért ilyen kitartóak.Anélkül tudták meg a létezésemet, hogy fel kellett volna magam tüntetnem, hogy " Héé, Harryvel ovi óta jóba voltunk ". Mondjuk nem mintha ezt megtettem volna.Odáig nem süllyedek le, nehogy a szívére vegye szegény Harry.
Szóval igen, a jelenlegi életem a videózásból áll amiben szépség tippeket adok másoknak.Bemutatom az új ruháimat, elmondom mi tetszik és mi nem, válaszolok a kérdéseikre és ez nekem bőven elég.