A mai napom is szokásosan kezdődött.Felkeltem, lementem egy kakaót csinálni magamnak majd rendbe raktam a külsőm és neki ültem egy újabb videónak.Nagyon szeretek videózni.
A szüleim szerint néha túlzás, hogy annyiszor próbálkozok néha egy-egy videót felvenni, de mindig jót akarok a kezeimből kiadni.Egy félkész videó milyen lenne már? Fura.Szerintem is.
A nézőim pedig megérdemlik, a teljes, kerek videókat.
-És ezt a pólót pedig.. - épp kezdtem volna bele a mondandómba amikor anya benyitott.Zavartan ránéztem ő pedig leült az ágyamra.
-Kapcsold azt ki pár percre - kellemetlenül érezve mutogatott a kamerámra.
A kezemben lévő gyapjú pólót a székemre hajítottam és kinyomtam a kütyürét.
-Mi olyan fontos? - vetettem anyura egy kissé dühös pillantást.
-Anne mondta, hogy Harry haza jön pár napra - mosolygott.
-Én pedig tojok rá magasról, engem már nem érdekel Harry - kezeimet összefontam a mellkasom előtt.
-Sztár lett, nem kéne így viselkedned - nézett rám komoly tekintettel.
-Pont ez az.Nem fogok neki nyalni, már elnézést a kifejezésért.Azt megoldja helyettem több millió tinilányka.
-Barbie, ne csináld.Biztos emlékszik még rád.
-És mi van ha nem? Mi van ha örökre elfelejtett?Emlékszel mennyire kiakadtam amikor unfollowolt Twitteren meg minden? - savanykás tekintettel ültem le anyu mellé.
-Lehet, hogy azóta átgondolta a dolgokat - simogatta meg a vállaimat anya.
-Biztos, hogy nem - pattantam fel és az ablakomhoz sétáltam. - Már semmi nem lesz olyan mint régen.
-Hát nem, de még jóba lehettek - éreztem, hogy mosolyog.
-Légyszíves menj most ki, egyedül szeretnék lenni és beakarom fejezni a videót - motyogtam majd előző helyzetembe helyezkedtem vissza.
Sóhajtott majd elhagyta a szobámat én pedig folytattam a tevékenységemet.
° 2 nap múlva °
Éppen a szokásos takarítást végezzük anyuval.Szeretek takarítani, lefoglal és legalább nem agyalok 0-24-ben.Már nem mintha olyan nagy problémáim lennének, csak egyszerűen a Harrys téma még 2 év után se hagy nyugodni.Úgy érzem, hogy most már tényleg le kéne akadnom erről a témáról.
Hirtelen egy kezet érzek az egyik vállamon, ijedten fordulok meg és a fülhallgatókat kikapom a füleimből.
-Barbie, valaki csönget, szaladj le légyszi és nézd meg ki az - szól rám anyu.
-Megyek - motyogom és lesietek az emeletről majd zavart ábrázattal rácsapok a kilincsre és kitárom magam előtt az ajtót.
Nem hiszem el, hogy került ide?! És mikor?! Úristen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése