Teljesen lesokkoltam a magas alak láttán.Nem hiszem el.Jézusom.Emlékszik rám! És itt van! Előttem! Csak meredtem rá, ő pedig rám.
Ugyanolyan zöld a szeme.A haja pedig már nem annyira göndör.De határozottan jobban néz ki.Meg se tudtam szólalni.
-Barbie? - szólalt meg kissé rekedtes hangján.
Csak bólintani tudtam, egy szó se jött ki a torkomon.
-Néma lettél? - felelte kissé fura hangon.
-Nem! Te viszont mit keresel itt? - végre nyögtem valamit.
-Nem látogathatom meg a régi barátomat? - kérdezte kissé rekedtes hangon.
-Ó, most már emlékszel rám?
-Én..csak..
-Nem kell a mentegetőzés.Az nem a te területed - motyogtam majd beljebb léptem.
-Tudom.Bejöhetek ?
-Minek? - kérdeztem miközben kezeimet összefontam mellkasom előtt.
-Mert..miért ne?
-Harry, ne várd, hogy a nyakadba ugorjak.Haragszok - próbáltam minél komolyabban nézni rá.
-Jó, tudom.De engedj be.Nem akarom, hogy a média elkezdjen kavarni - próbált beljebb furakodni.
-A média? Itt is a médiával foglalkozol? - szépen kiszedett szemöldökeim az egekbe szöktek.
-Nem úgy értettem na - úgy éreztem,hogy a témát le akarja zárni, szóval hagytam rá és inkább becsuktam az ajtót.
-Nos, hát ha így befurakodtál akkor foglalj helyet a nappaliban - intettem az említett szoba felé majd útnak indult és helyet foglalt az egyik kanapén.
-Szóval? - ültem le vele szembe.
-Szóval? - kérdezte zavarodottan.
-Azt hittem mesélni fogsz arról, hogy eszed az életet nagy kanállal - mosolyogtam rá erőltetten.
-Ne legyél már ilyen mogorva - hallottam meg anya hangját a lépcsőről majd leült Harry mellé a kanapéra.
-Grace, más lettél - vetett egy vigyort Harry édesanyámra.Ójaj, most megy a nyali neki.
-Te sokkal másabb lettél Harry! Nőttél, és woah, teljesen kicseréltek - sápadt el anyám.
-Szét ne folyjál - motyogtam mire mindketten szúrósan néztek rám.
-Na, mesélj mi volt veled - derült mosolyra anyu arca és Harryre szegezte figyelmét.
Lehet, hogy sok kis tini visongva rohangálna itt örömében, hogy " Úristen Harry Styles a kanapénkon ül ! " de én nem fogok így viselkedni.Ezt se anya se Harry nem várhatja el tőlem.
Tudja Ő nagysága is, hogy miért viselkedek úgy ahogy.Engem még mindig bánt, hogy így félredobott, mint egy megunt játékot.
Harry teljesen behálózza anyámat.Csak úgy issza a szavait.Engem egyáltalán nem érdekel, hogy nagyképűsködik.Neki bejött az élet, tudja mindenki és pont.
Arra lettem figyelmes, hogy anya egy tál sütivel és narancslével tér vissza, bongyi pedig mézesmázasan mosolyog rá.
-Na, most mesélj te - szegezte zöld szemeit rám.
-Ugyan úgy élek most, mint ezelőtt - hadartam el a szavakat határozottan.
-Igen?
-Igen.
-Hát én nem így hallottam - ravaszkásan elmosolyodik - Tudom, hogy van egy YouTube csatornád a kis videóiddal.Miért titkolod előlem?
-Nem titkolom csak..csak nem akartam, hogy tudj róla.Ennyi az egész - zavarodottságomban elkezdtem piszkálni a hajam végét.
-Akkor magatokra hagylak titeket - mondta anya majd sóhajtva felsétált az emeletre.
-Figyelj Barbie, sajnálom a Twitteres izét, én csak.. - nyögte.
-Mindegy, már nem lényeg - sóhajtottam majd ránéztem.
-Nagyon hosszú lett a hajad, és a hangod is furább - motyogta.
-Harry, eddig is ilyen magas volt a hangom, a hajamat pedig megnövesztettem - eresztettem egy kis mosolyt felé.
-Öhh, tudod mit! Van egy ötletem - hirtelen felállása kicsit megrémisztett.
Vajon mire gondolhat? Remélem nem akar valamibe belekeverni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése