Harry Styles.One Direction.
Ha ezt a két nevet meghallom egyből görcsbe rándul a gyomrom.
5 idétlen fiatal pattogó srácból álló csapat.Ennyi az egész.
Sose értettem, hogy a kis 11-12 éves lánykák mit esznek rajtuk.Vagy éppen mit akarnak levenni róluk. - lol, eléggé vicces dolog ám ilyeneket olvasni. -
Hogy miért mondok ilyen csúnyaságokat róluk? Azért mert az a "szép" göndör hajú, a zöld szemeivel az X-Factor miatt faképnél hagyta az állítólagos legjobb barátját.
Az egész úgy kezdődött, hogy..
- Vissza emlékezés -
Szokásosan a hétvégi sétánkat, vagy kiruccanásunkat tervezzük Harryvel.Ez nálunk átlagos dolog.Általában elmegyünk moziba, sétálni a legközelebbi parkba, vagy akár biciklizni a tó köré.
De ma olyan más.Hallgatag és mindenre csak bólogat.Ez nem vall rá.Sose volt ilyen.Mindig ő hozott fel valami elfoglaltságot.Néha-néha rápillantottam, hogy egyáltalán hallja-e mit mondok neki, de csak az ablakon meredt kifele.Nem bírom, nem hiszem el.
-Harry, minden oké? - törtem meg a csendet majd kiegyenesedtem és teljes figyelmemet rá fordítottam.
-P-Persze, minden oké - fordult felém és zavartan dadogott.
-Bongyi, látom, hogy nem oké valami.Mondjad, mi történt? - elhelyezkedtem vele szemben a puha szivacs szerű anyagra.Mindig is szerettünk itt ülni az ablak előtt.
-Nem akarom elmondani - takarta el az arcát.
Ez meghülyült? Úgy viselkedik mint egy szégyenlős kislány.Megfogtam a csuklóit és elhúztam a kezeit az arca elől és bíztatóan rámosolyogtam.
-Mondjad - válaszul csak azt kaptam, hogy smaragdzöld szemeivel meredt rám.
-Harry, nem kérlek többször, légyszíves nyögd ki - motyogtam és elengedtem kezeit.
Nagyot sóhajtott majd végre beszédre nyitotta a száját.
-Én..én..jelentkeztem az X-Factorba - mosoly és szomorúság látszott az arcán.Az enyémen pedig a totális meglepődés.Tudtam, hogy semmi nem lesz ugyanolyan ha esetleg nagyobb sikereket ér majd el.Én maradok Holmes Chapelben ő meg majd éli világát.
-De..Harry, ez jó - rávigyorogtam és megöleltem.Kezeit átkarolta a hátam mögött és magához szorított.
-Istenem olyan dilis vagy! Azt hittem valami baj történt - megcsíptem a gödröcskéit.
-Aú! - nyúlt a fájó helyre - Csak nem tudtam mit fogsz rá reagálni - motyogta.
Elhajoltam tőle, hogy lássam.
-És mikor lesz a meghallgatás? - kérdeztem és pár tincset eltűntettem az arcomból.
-Szombaton - sóhajtott.
-Ó..akkor ezért nem mondtál semmit se a programokra.. - hajtottam le a fejemet és a bolyhos zoknimat kezdtem el piszkálni.
-Ne haragudj, csak ezen agyaltam - nyögte.
-Én meg annyira beleéltem magam ! - fakadtam ki - Te meg nem mondtál semmit se.Az elején megmondhattad volna, hogy ne éljem bele magam és ne tervezzek semmit mert te elmész a meghallgatásra ! - emeltem rá tekintetem és próbáltam nem annyira dühösnek látszani.
-Barbie, nyugodj meg.Sajnálom, hogy nem szóltam, hülye vagyok tudom, de ez új..nem akarom elszúrni - bocsánatkérően megrántotta vállát és rámnézett.
Nyugodtabban fújtam ki a levegőt.
-Oké, ne haragudj...
És igen. A félve várt pillanat elérkezett. Harry és én azon a héten alig beszéltünk. Ő éjjel nappal gyakorolta a dalt amit előadott én pedig elvoltam a lányos dolgaimmal.Amit ketten csináltunk volna azt pedig egyedül hajtottam végre.Szomorú voltam.Örülnöm kellett volna Harry örömének, de nem tudtam.Értettem, hogy neki ez fontos, de ezért elhanyagolni engem.Kissé bántott a tény, hogy már most ezt csinálja, és később mit csinált volna.
Szóval vissza a tárgyhoz.Harry elment a meghallgatásra a családjaival és a barátaival.Engem hívott, de nem mehettem, vagyis inkább nem tudtam menni.Épp családi program volt amit soha, de soha nem hagyhattam ki.Nyomós ok meg volt.Meg amúgy is, az az ő napja volt, nem az enyém.
Este a családommal visszanéztük ahogy szerepelt és aranyos volt, örültem, hogy tovább jutott.De egyből elfogott az az érzés, hogy minden meg fog változni.Ahogy teltek a napok, hetek csak pár üzenetet kaptam tőle, hogy minden oké és elég sok emberrel jóba lett.Majd jött a tábor.Ahol kiderült, hogy nem mehet tovább, de 4 sráccal összerakták őt és így mehetnek együtt az élő Showba.És innentől nem volt megállás nekik.Ami annyit jelentett kb, hogy Harry számára szinte megszűntem.Alig küldtünk egymásnak üzenetet majd egyszerűen unfollowolt Twitteren és semmire nem válaszolt.Ekkor telt be a pohár.Felfüggesztettem magam Twitterről, Facebookról és egyéb másról ahol Harryvel ismerősök voltunk.Pár hónapig semmilyen közösségi oldalra nem néztem fel csak a híreket és YouTube-ot figyeltem.Bőven megtudtam mindent.Majd szépen sorjában újra regisztráltam az előbb elhangzott oldalakra.Az elmúlt 2 évben pedig beszereztem egy kamerát és próbáltam én is nagy YouTube-on videós emberke lenni.Több kevesebb sikerrel.Jelenleg elég sok pozitív dolgot kapok és van 500.000 feliratkozóm.Nagy szó, de szeretem őket amiért ilyen kitartóak.Anélkül tudták meg a létezésemet, hogy fel kellett volna magam tüntetnem, hogy " Héé, Harryvel ovi óta jóba voltunk ". Mondjuk nem mintha ezt megtettem volna.Odáig nem süllyedek le, nehogy a szívére vegye szegény Harry.
Szóval igen, a jelenlegi életem a videózásból áll amiben szépség tippeket adok másoknak.Bemutatom az új ruháimat, elmondom mi tetszik és mi nem, válaszolok a kérdéseikre és ez nekem bőven elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése